„Öregkoromra” oda jutottam, hogy ez az új edény tényleg csak az egyszerűségről, a funkciókról szól. De éppen ebben van a szépsége! Elhagytam minden olyan elemet, ami egy ilyen edény működéséhez elengedhető, így például nincsen füle. Persze ettől még valahol meg kell fogni, ezért egy széles, kihajló peremet készítettem neki, ennél fogva könnyedén, minden helyzetben biztonságosan és stabilan mozgatható.

Csak belül mázaztuk az edényt, úgy, ahogy azt a régiek tették. Akkoriban az ilyen típusú edényeket hívták vászonedénynek. Az egyszerűsítés jegyében nem készítettünk hozzá fedőt. Mivel magam is fedőpárti vagyok, felmerült bennem a kérdés, hogy lehet majd benne párolni, főzni. A megoldás az egyszerűségben rejlik, amit lehet, saját magával zárjuk, azaz úgy rétegezzük, hogy például zöldségekkel, káposztával zárjuk le a tetejét. Ha ez valamiért nem megoldható, akkor a franciáktól ellesett módszer szerint egy kicsípett közepű sütőpapírral elég lezárni az edényt.

A kényelmi funkciókon ugyan egyszerűsítettem, de amire koncentráltam, hogy a lehető legjobb minőségű alapanyaggal dolgozzak. Kézi korongolással, kiemelkedő minőségű lángálló masszából készült, ezért használható szabadtűznél, kemencében, sparhelten, villany- illetve gázsütőben. Ráadásul az anyagánál fogva ez az edény a hagyományos, samottos masszából készülteknél gyorsabban melegszik, ilyen szempontból a fémedényekhez hasonlítható. 

Szerintem egy nagyon jó ár-érték arányú edény született, amit rendkívül sokoldalúan lehet használni. A saját konyhánkban jópár alkalommal teszteltük már, talán a legnagyobb kedvencem az ebben készült húsos káposzta, aminek az elkészítését meg is mutatom ebben a videóban.